"Ha köd lepi be a tájat, ha zord komor a nagy ég,
A tél hogyha bánt, miért a bánat, mert jő tavasz még.

Ha bú üli meg a lelked, ha bent sajog és fáj,
Miért félsz, peregnek a percek, majd elsuhan a felleg, és víg öröm vár.

A tél vihara ha támad, hidd el korai a bánat, mert jő tavasz még.
Ha félsz, elmegy, elszáll a felleg, és víg öröm vár."