A könny és a mosoly is fakad. Vajon e kettősség miből fakad? Közösség inkább a kiből fakad. Benne megleled saját magad.

  Ugyan ki simogasson, ha nem a szél?   Kinek keze mindenkihez elér   S szűk marokkal sose mér    Egy érintésétől minden múlt emlék új életre kél..  

Egyszer volt, vagy tán nem is volt? Hogy a mese kerek legyen, így a kerek erdő közepén szárba szökkent egy tavaszon egy kis cserje. Mondhatni egy cserfes cserje. Vidám volt a természete. Bolondozott az esővel, napfürdőzött reggel, hold fürdőzött éjjel, kacarászott minden arra…

Kezdetben az volt a talány,Hol is van a hiány.Kellett ide az élet,Hogy betöltse a teret.Megosztottuk hát a vizet,Mert, ami hőség manapság van az rettenet.Volt itt lekókadás és kiszáradás,De végül, mint derült égből villám csapás,Kinyílt egy kis virág,S vele együtt egy egész…