A busz csak ráz, rángat jobbra balra, Ajtó nyílik és csapódik, csapó egy és kettő.. Fénycsíkok ugrálnak fejest az éjszakába, Az orromban a kipufogó füstje az úr. Aztán egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll, Úgy érzem nem is a buszon ülök már. Egy pékségben állok…

  Kis fadarab vacog a sarokban, Teste csurom egy víz. Ég-e ő még valaha?Melege simogat-e még arcokat?Vad táncra kél-e még?Szárnyára kapja-e még a lég?Hogy a határ legyen a csillagos ég.. Most csak fojtó füstre futja épp. Gyászos egy kép. Ablak hiába nyílna még.