Ó, a torkon lecsorgó forró kakó,
És a melegséget sugárzó kandalló,
Testemnek, s lelkemnek mindíg simogató.
Így még a téli hideg is kibírható,
Csak legyen otthon mindig egy kis kakó.

Na, de mocorog itt benn még egy kis lurkó,
Kinek a hócsata, s a szánkózás való,
S a tél sosem riasztó, de csalogató.
Tehát rajta, és kalandra fel kis manó!
Hisz neked sosem árthat semmi zimankó!