A busz csak ráz, rángat jobbra balra,
Ajtó nyílik és csapódik, csapó egy és kettő..
Fénycsíkok ugrálnak fejest az éjszakába,
Az orromban a kipufogó füstje az úr.

Aztán egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll,
Úgy érzem nem is a buszon ülök már.

Egy pékségben állok én,
Tésztát gyúró pékek gyűrűjében,
A hőség és bőség zavarában,
Ahol a frissen sült tészta illat árja csak rám vár.

Eszem vesztem tán?
Na ugyan már!
Csak egy zacskó zsemle csavarta el a fejem ám.